Helló! Most végre van időm lejegyezni az eseményeket. Tavaly nyáron változott meg minden az életemben. Új gazdára leltem. Az ajándékbolt polcán nap mint nap a hatalmas köveket nézegettem és a turisták tarka tömegét láttam. Ekkor egy kedves arc kezdett velem ismerkedni, majd hirtelen mozdulattal magához ölelt... Elkezdődött a csodálatos változás, az utazás új hazám felé. Visszafogok majd térni? Vajon látom e még Albion dombos, ködös tájait. A busz elhúzott a Tower közelében és én búcsút intettem a várost védő társaimnak, kiknek szárnyát visszavágták, hogy soha ne hagyják el az erődítményt. A legenda szerint, amíg Ők ott élnek, addig a város és a birodalom minden veszéllyel szembe tud nézni. Vajon látom e még a Temze torkolatát? Dover fehér sziklái mellett figyelhetem e az érkező kompokat? Most egy sötét alagúton robogott át velem egy vonat és így érkeztem meg az öreg kontinensre, hol tarka, zsivajgó, számomra nagyon idegen nyelveket beszélő emberek próbáltak feljutni a kompokra, vonatokra, hogy bejussanak Angliába. Később hallottam, hogy Ők a bevándorlók, migránsok, akik a jobb élet reményében  új hazát keresnek. Hoppá, akkor most én is bevándorló vagyok, vagy kivándorló? Tudom, hogy vissza fogok térni egyszer. Hallom, amint kisgazdám beszélget és innen tudom, komolyan tanul angolul, hogy amikor itt az ideje, majd tanulmányait valamelyik egyetemen Angliában folytassa. Vajon ahová utazunk ott nincsenek iskolák? Na majd figyelek és megpróbálok mindent megjegyezni. Ekkor határoztam el, hogy lejegyzek majd mindent, amit hallok, hiszen az igazi hollók mindig is nyomot hagytak maguk után. Én is szeretnék, legalább egy apró nyomot hagyni, hogy sokan emlékezzenek a plüss madárra. Az ablakon kitekintve csodálatos tájak, városok suhantak el a szemem előtt, Melknél láttam meg a Dunát, a hosszú út miatt már nagyon fáradt voltam, alig vártam, hogy az ismeretlen, de új otthonomba érkezem. Mint később kiderült, erre még várnom kellett, mivel kisgazdám édesapja egy villaparkba vitt minket. Itt még két hétig pihengettünk sok gyerek és érdekes felnőttek társaságában. Itt az ideje, hogy új családomról is szót ejtsek. Ők hárman vannak. Anya, apa és egy kamaszodó, bájos kislány. Ő az én kisgazdám, aki gondomat viseli. Rajtuk keresztül látom a világot, szerzem a híreket és írom az élményeimet. Az Ő világuk lett, lesz az én valóságom. Két hét után egy klassz kocsival utaztunk tovább egy másik nagy folyó, a Tisza partján elterülő nagyvárosba és költöztem be egy második emeleti hálószobába, melynek erkélyéről láthatom az eget és a környező házakat. Itt kezdődik a számomra izgalmas új világ. Most félreteszem kicsit a klaviatúrát, mert elfáradtam, ígérem folytatom. Báj-báj!