Helló, itt vagyok!

Új otthonomban rögtön érdeklődéssel fogadtak. Egyértelműen Pongó a dalmata a rangidős, Ő kisgazdám születése óta őrzi álmai békességét nyugodt, de mégis vidám, huncut tekintetével. Jegi a szoba tréfamestere és természetesen "minden titkok tudója". Ő szinte mindenhová elkísérte kisgazdiját, tulajdonképpen Vele már Londonban találkoztam, csak először kicsit tartottam Tőle. Mikor udvariasan bemutatott a többieknek, nagyon szépen beszélt rólam. Kisgazdám birodalma tele van plüss állatokkal, kedvencekkel és most már bátran mondhatom én is ebbe a csoportba tartozom. Délelőttönként, mikor az emberek elmennek a lakásból, kezdődik a traccsparti. Ilyenkor meséljük el élményeinket és elsősorban azokat a dolgokat, amit így, úgy, de hallottunk. Időnként parázs vita is kialakul, amit mindig Pongó tesz helyre bölcs nyugalmával. Ezekből történetekből fogok is szemezgetni, közzéteszem, hogy Ti is megismerjétek, hogyan vélekedünk a minket körülvevő világról. Én sokat mesélek távoli otthonomról, szeretem persze kiszínezni a mondandóm. És közben figyelek, nyitva tartom szemem, fülem, hogy majd megosszam Veletek a hallottakat. Szívesen beszélek és írok, nem hiába, holló vagyok! Modt megyek meghallgatom a szomszédok pletykáit, mert az erkélyről jól behallatszik minden szó és persze kedves madárcsicsergés is. Báj-báj!

Háj! Csak azért mellékelem ezt a gyönyörű verset/ jobb oldalt Poe: Holló /, hogy mindenki érezze, milyen különleges madár vagyok! Ebben az országban, ahogy hallom különösen nagy becsben tartottak. Hacsak arra gondolok, hogy Mátyás királyt is rólam nevezték el. A posta logójában is szerepeltem, gondolom ezt Szilágy i Erzsébetnek és Arany Jánosnak köszönhettem. Egyszóval a holló nagyon  hasznos madár, remélem én is az leszek és nem közeli rokonom, /Arany János: Vörös rébék / fog eszetekbe jutni rólam: " Soha már"!  

Báj-Báj

Helló! Most végre van időm lejegyezni az eseményeket. Tavaly nyáron változott meg minden az életemben. Új gazdára leltem. Az ajándékbolt polcán nap mint nap a hatalmas köveket nézegettem és a turisták tarka tömegét láttam. Ekkor egy kedves arc kezdett velem ismerkedni, majd hirtelen mozdulattal magához ölelt... Elkezdődött a csodálatos változás, az utazás új hazám felé. Visszafogok majd térni? Vajon látom e még Albion dombos, ködös tájait. A busz elhúzott a Tower közelében és én búcsút intettem a várost védő társaimnak, kiknek szárnyát visszavágták, hogy soha ne hagyják el az erődítményt. A legenda szerint, amíg Ők ott élnek, addig a város és a birodalom minden veszéllyel szembe tud nézni. Vajon látom e még a Temze torkolatát? Dover fehér sziklái mellett figyelhetem e az érkező kompokat? Most egy sötét alagúton robogott át velem egy vonat és így érkeztem meg az öreg kontinensre, hol tarka, zsivajgó, számomra nagyon idegen nyelveket beszélő emberek próbáltak feljutni a kompokra, vonatokra, hogy bejussanak Angliába. Később hallottam, hogy Ők a bevándorlók, migránsok, akik a jobb élet reményében  új hazát keresnek. Hoppá, akkor most én is bevándorló vagyok, vagy kivándorló? Tudom, hogy vissza fogok térni egyszer. Hallom, amint kisgazdám beszélget és innen tudom, komolyan tanul angolul, hogy amikor itt az ideje, majd tanulmányait valamelyik egyetemen Angliában folytassa. Vajon ahová utazunk ott nincsenek iskolák? Na majd figyelek és megpróbálok mindent megjegyezni. Ekkor határoztam el, hogy lejegyzek majd mindent, amit hallok, hiszen az igazi hollók mindig is nyomot hagytak maguk után. Én is szeretnék, legalább egy apró nyomot hagyni, hogy sokan emlékezzenek a plüss madárra. Az ablakon kitekintve csodálatos tájak, városok suhantak el a szemem előtt, Melknél láttam meg a Dunát, a hosszú út miatt már nagyon fáradt voltam, alig vártam, hogy az ismeretlen, de új otthonomba érkezem. Mint később kiderült, erre még várnom kellett, mivel kisgazdám édesapja egy villaparkba vitt minket. Itt még két hétig pihengettünk sok gyerek és érdekes felnőttek társaságában. Itt az ideje, hogy új családomról is szót ejtsek. Ők hárman vannak. Anya, apa és egy kamaszodó, bájos kislány. Ő az én kisgazdám, aki gondomat viseli. Rajtuk keresztül látom a világot, szerzem a híreket és írom az élményeimet. Az Ő világuk lett, lesz az én valóságom. Két hét után egy klassz kocsival utaztunk tovább egy másik nagy folyó, a Tisza partján elterülő nagyvárosba és költöztem be egy második emeleti hálószobába, melynek erkélyéről láthatom az eget és a környező házakat. Itt kezdődik a számomra izgalmas új világ. Most félreteszem kicsit a klaviatúrát, mert elfáradtam, ígérem folytatom. Báj-báj! 

Helló!

Holló uraságnak szólítanak, éjfekete plüss madár vagyok egyenesen Stonehenge-ből. A nyár elején érkeztem ebbe a barátságos országba. Eddig oly sok minden történt velem és körülöttem, hogy elhatároztam megosztom veletek átélt, tapasztalt és meghallott történeteimet. Nemsokára indul a beszámoló, most még ismerkedem a kezelőfelület rejtelmeivel. Báj-báj